Mert vonatozás közben forog az agy.
Olvastam régen egy könyvet, említettem már korábban, Zen Buddhizmus és pszichoanalízis a címe. Egy szakasz vonatkozásában jutott eszembe a következő:
Kit adjak nektek?
Krisna táncol.
Látod a táncát. A szemed képes befogadni, de nem tudod, hogy miért táncol. Számodra túl messze van s híd túl hosszú.
Buddha ül.
A Bódhi-fa alatt ül. Hallod s tán érted is, hogy mit beszél, de nem tudsz elvonatkoztatni tőle. Nem hallod meg a csendjét a szavak mögött.
Krisztus tanít.
A Jordánnál halászik. Embereknek beszél, nagy tömegnek, mégis elítélik. Tán már megette az egyház s csak csontjait hagyta neked.
Isten van.
Nem él már. Rég megölted. Olyan rég, hogy már hinni sem lehet benne, mert ami halott, az nincs is.
Kiről beszéljek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése