2010. augusztus 18., szerda

Levelek

Ma utaztam a buszon és eszembe ötlött, hogy megsértettem életemben pár embert.
Hirtelen tudok mondani négy lányt, akitől sosem kértem bocsánatot.
Be kéne pótolni. Jobb később, mint soha?
Remélem, hogy jobb.
Vagy sebeket tépek vele? Azt nem akarok. Tényleg nem.
Megbocsátást várok vagy feloldozást? Nem tudom.

Van, aki már csak emlék.
Tőle hogyan várhatnék megbocsátást?
Ott csak a feloldozás marad, de azt hiszem idegen oldoz fel idegent.

Van, akit szerettem.
Ő azt hiszem megbocsátott, vagy felejtett. Nem tudom, nem is érdekel igazából. Nem volt rég; mintha ezer éve lett volna.

Van, aki szeretett.
Összetörtem, mert nem szerettem. Nem tudom. Nem tudom.
Őt - szinte bizonyos - elevenen boncolnám. Nagyon szeretett.

Van.
Nővére a szerettnek.
Vigasztalója a szeretőnek.
Nővérem. Testvérem. Tanítóm.

Hibát hibára halmozok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése