Csillaghullás, az öledbe

Most haladnak át a fejünk felett a Perseidák, hogy percenként akár két-háromszor is kívánhassunk.
Kimentünk az erdőbe, fél-barátokkal, fél-idegenekkel.
(Ilyenkor jobban szeretem a telet; akkor az ember össze van zárva azokkal, akiket szeret; nyáron mindenki nyaral, családozik, máshol van.)
Az erdőnek van egy olyan sajátossága, hogy minden nyáron kijárunk, viszonylag sűrűn; iszogatás, sütögetés, beszélgetés, lánykergetés, hülyéskedés; ám idén ez volt a második. Mondanám, hogy öregszünk, de inkább csak leszarjuk egymást; a húsz-huszonegy éves ember nem tekinthető öregnek, embernek is nehezen, ám idén így alakult.
Tudni kell, hogy az első épp a születésnapomra esett; nagyobb társaság gyűlt össze, akkor még barátok s nem idegenek. Az este nagy része abból állt, hogy gitározás, énekelés, ölelgetés, körhinta alatt ücsörgés és nevetés. Nagyon sok nevetés, mindenféle furcsa és parodisztikus állatfaj körül, leginkább hangutánzó szavakkal és kinevetett duzzogással.

Ám a mai este máshogy alakult. Viszonylag korán ki akartam érni, beszélni Buksival, mert rég láttam, de csak tíz felé értem oda. Nem is bántam, hogy már mindenki ivott; én úgysem, ti pedig csak aranyosak lesztek tőle. Kis beszélgetés, jé, visszahozták a Cherry Coke-ot, de rég ittam, nem is olyan szar, kellett volna vennem gyümölcslevet, de nem vettem.
Eszembe sem jutott az előző, amíg le nem ment három-négy pohár és az erdő egy lombos fája hívogatóvá nem kezdett válni.
Ekkor jött az első duzz a bokorból, elsuhant mellettem, észre sem vettem szinte, csak egy pillanatra kaptam fel a fejem. Aztán intermezzo-ból visszafelé is betámadott egy kicsit, szinte játékosan csak.
Balu és Teó valamin összekaptak, nem túlzottan érdekelt, hogy min, nem az én dolgom, de hidegek lettek egymáshoz, mindenki látta. És akkor ismét jött egy duzz. Beleröhögött az arcomba: "Azt hiszed, ennyivel megúsztad, kisöreg?" Igen, azt hittem. Fog ez még fájni.
Lám, igazam is lett.
Indulni akartam, köszönés, ilyesmi, B és T is mondta, hogy jönnek ők is, bár volt egy idő, amíg kiderítették. Jó, tekerek egyet és mehetünk, közben elindultak, az aszfalton megvárunk.
Indulás a mezőn, de szeretjük azt, beázós cipő, de mégiscsak jobb, mint a város, szeretem, bármennyire is vizes a fű.
És ekkor talált be, úgy egyszerre; hullócsillag, épp szemközön köpött a hülye babonája, hogy "Na, öcsi, kívánhatsz.", hát mit is, bazz.
És akkor a döbbenés: tényleg ennyire szar vagy? Tényleg ennyire kicsinyes, kiszámítható, ön-magát becsapó faszkalap? De tényleg?
Csúnyán beütött, egy pillanattal később jött is, hogy inkább nem kérek vágyakat, vei vu vei.

B és T tényleg megvártak, egymással kicsit sem barátságosabban, mint eddig, próbáltam valami hülyeségről beszélni, hogy oldjam egy a kötelet a nyakamon, de azt hiszem csak rásegítettek, inkább kussolnom kellett volna.
Hazaérés. Mivanveledember-helyzet. Nemjó.
Na jó, ebből nem fog sok jó kisülni; inkább elvágom a szálakat; levélírás, kész, letisztázva, válaszra nem várva, remélve, hogy nem lesz.
Vei vu vei. Vei vu vei. Vei vu vei. Kiírok valamit, örüljetek. De hogy kell írni? Tudja a fene. Keressünk rá, találati lista, olvas, lemerevedés.

Te ilyenkor is itt vagy, Testvér? Amikor az ember nem érzi jól magát, egyedül van, s Te mégis itt vagy mellette?

Te Buddha-Krisztus, aki alszol valahol, fejeden Ős-kenyér nő, kezedből madarak esznek, hát mégis gondolsz arra, aki a tiéd?

Megváltót nem remélő, hittel nem hívő, gonddal nem gondoló, nyisd fel végre a szemed és vedd észre, hogy Testvéred ott van, hogy segítsen neked. Beszélj vele, utazz el hozzá, mert ő a Pont; ő az, aki senkin nem kíván segíteni és mindenkin hajlandó segíteni, mert nem te vagy az. Talán egyszer te is leszel, de még Ő az.

Nem is olvastam a kötetet, pedig terveztem, sokszor, talán elkérem B-től, elolvasom, visszaadom, köszönet, kipipálva.
De nem.
Így találok rá.
 

Török-Zselenszky Tamás: Vei Vu Fej

Öléstől, nem öléstől
vissza semmi nem tart.
Eleget néztem már
az elszánt tetthez is…
s mit nyugszom,
magamtól nyugszom azt.
Életem jóságos, nagy
tenyérbe tettem,
s kiállok!
Szátokban
vérzik a kenyér.




Mondjak még valamit?