2011. április 19., kedd

Fideath meg más

Bementem ma a suliba, érdemes volt, mert egy órára mindenki lelépett, úgyhogy holnap hatkor kelek.
Ám mégis érdemes volt, mert utána felhívtam Buksit, hogy nincs/nem jön-e a városba, azt mondta, hogy egy óra múlva a Moszkván, mondom jó, sétálok egyet. Végigmentem a Királyhágó téren, a tetején van egy Fidesz székház, rajta egy "Köszönjük" tábla, a mellett pedig valaki végiglocsolta a falat vörös zománcfestékkel. Jót röhögtem.
Na, mentem tovább, a Turulszoborra majdnem felmásztam, aztán mégsem, csak álltam a napfényben és semmit-tettem. Lejjebb, a Déli pályaudvar felé láttam egy könyvesbolt kirakatában egy könyvet, itt egy link, a borító tőlem már 10/10 pontot kapott (meg akarom venni, hogy rögtön el is ajándékozzam [na jó, talán elolvasom :)]).
Na, séta tovább, Moszkva tér. Leültem, elvoltam, amikor rájöttem valamire.
Azt mondtam vasárnap, hogy "de minden rezdüléssel valami másra várva", pedig azt kellett volna mondanom: "de minden rezdüléssel valamit máshogy várva". Nem a politikai korrektség nevében, hanem azért, mert ezt akartam kifejezni vele.
Na, összefutottunk Buksival és megtaláltuk az új-kedvenc helyünket. Azóta nincs helyünk a Várban, mióta az Alkoholos Filcet elszarták. De most! Há-há! (csend-hatásszünet)
Szóval ha egy kicsit tovább sétálsz, van ott egy bolt. Illetve volt. Illetve még mindig ott van, csakhogy... szóval megyünk és nézzük, hogy milyen jó kis hely fog itt nyílni, vagy mi ez, vagy legalábbis mi a fasz van. Pató Pál úr - kávézó és bolt. WTF?
Bemegyünk. Furcsán nézünk. Odamegyek a pénztáros csajhoz, miszerint két kérdésem lenne: az a rész tényleg egy kávézó-e? Igen. És dohányzó? Igen. Odafordulok Buksihoz, nyertünk.
Beülünk, az egész olyan, mintha otthon lennél, fotelek, puffok, könyvek, kabátok, szekrények, amit akarsz, 150 forint és jó a kávé, hát fasza.
Na, aztán elég sokat beszélgettünk, elmondtam neki az elmúlt napok eseményeit, igazat adott abban, ami történt, adott egy kis bátorságot, mutatott néhány dolgot.
- És vajon az, hogy írtam azt a dalt... az szeretetből vagy ragaszkodásból született?
- Ragaszkodásból. Az nem szeretet, de fontos.
Talán ez a két mondat volt a legfontosabb.
Aztán elindultunk, ment az egyik csoporttársa kórusizéjére egyik csoporttársával, elkísértem. Hát eléggé megérte. Baromi sokat vártunk arra, hogy bejussunk, utána összesen négy kórusmű hangzott el, de eléggé kurvajó volt. Sosem hittem volna, hogy ilyet lehet. Hidegrázós. Teljesen statik népdalok, ilyesmi, na de hogy... amikor 30-40 lány énekel egyszerre, kiváló karmesterrel, az egy igen érdekes élmény.

Elhatároztam, hogy színházba és komolyzenei koncertekre fogok járni. De lehet, hogy csak hülye vagyok.

Gomez: See the World.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése