Awakenings

A péntek esti és szombat hajnali események egy kicsiny metszetéről szeretnék beszélni.
Több, egymástól független, ám mégis összefonódó esemény játszott fontos szerepet. Egytől egyig lelki vonatkozásúak, a cím is ennek tudható be (nézzétek meg a filmet, ha eddig kimaradt volna). Van benne gondolkodás, van benne ráébredés és van benne még több ráébredés.

Mi tesz egy kapcsolatot jó vagy rossz kapcsolattá?
Az együtt töltött idő, a külön töltött idő, a helyzetek, amiket átéltek, a helyzetek, amiket külön éltek, az erre történő reakciók. A másik ember megismerése vagy szemlélése, a tanulás.
Egy kapcsolat nem akkor jó, hogyha állandó. Akkor jó, ha egy folyamatos változás, egy folyamatos út, egy folyamatos játék. Nem hinném, hogy létezik állandó kapcsolat; aki erre vágyik, az a múltban fog létezni és nem a jelent élni és a jövőt látni, pedig azt hiszem ez vinné előre az embert mindenben.
Eddig a kapcsolatokat valami majdnem statikus dolognak képzeltem, amik vagy működnek, vagy nem. Nem ennyire egyszerűnek, de majdnem. Az a lényeg, hogy rájöttem, hogy egy kapcsolatban nem lehet "benne lenni", abban haladni kell, újabb és újabb kihívásokat és élményeket megtapasztalni. Vannak helyzetek, amikor a közelség és vannak, amikor a távolság tesz jobbá kapcsolatokat. Azt hiszem ez egy olyan dolog, amit az ember érez, akkor is, ha a távolság fájdalommal tölti el. De mindig minden megy tovább.
Ismeritek a kis hercegből a 21. fejezetet, a Róka történetét? Elég sokszor kaptam már az arcomba ahhoz, hogy ismerjem minden mozzanatát és elég összetett ahhoz, hogy mindig mondjon valami újat. Élnem kéne már vele egyszer. Lehet a felétől visszafelé rókamesét játszani, hogy aztán végig lehessen csinálni?
Egyszer szeretnék egy saját kis herceg kiadást csinálni, csak egy-két darabot.

Na, a másik, hogy már csak páran voltak lent a Hunniában, zenélgetés egy szál gitárral, semmi komoly. Felmentem a színpadra, elkértem a gitárt, Sz. a színpad szélén ült, én pedig elkezdtem játszani a dalt. Énekeltem, behunytam a szemem, kinyitottam, mosolyogtam, visszamosolygott, énekeltem, örültem, megszabadultam. Olyan gátakat romboltam le magamban az alatt a két-három perc alatt, amiknek a létezéséről sem tudtam. Olyan boldog és felszabadult voltam, mint még soha életemben. Látni, hogy más embereket is örömmel tölt el a te örömöd, fantasztikus élmény.
Rájöttem, hogy mit keresnek odafent az emberek, miért teszik azt, amit tesznek. Azt hiszem hogyha szívből zenélsz, azt az emberek érzik, és legyen bármi, amit csinálsz, veled fognak örülni. A boldogság egy új, eddig teljesen ismeretlen kapuja nyílt ki számomra.
Eddig is jó volt zenélgetni, magamnak, esetleg egy szűkebb körnek, de az, hogy úgy játszol el valamit, hogy az a szívednek egy darabkája, teljes mértékben magánügy... nos, ez az érzés nem fogható semmihez.

:)

Azt hiszem publikussá fogom tenni ezt a blogot. Nagyon sok érzés és élmény van benne, amiről a szűk kör úgy is tud, a nevek pedig úgyis csak rövidítések.
De ez még nem biztos.