8 kiló

Bizonyossággal tudni.
Bizonyossággal elengedni.

Szakdolgozat

Ismerik az ember fiát... bevittem. Nézik, nézik. Azt ugye tudom hogy a hivatkozás a forrásszövegre az a vonatkozó szakasz bemásolását jelenti? Mondom WTF? Azért van a CD-melléklet. Hát az úgy nem jó, mert be kell emelni a vonatkozó forrásszöveget, de ismernek, ezért még van rá egy napom. Mondom nekem arra se időm, se pénzem, se energiám. Hát akkor így nem tudják elfogadni. Mondom nem azért töltöttem ezzel az elmúlt egy hónapomat, hogy ki legyek baszva. Hát hogy így meg úgy, be kellett volna járni. Hát mondom egy hete voltam bent és akkor is a "hivatkozás" szó hangzott el, ami nem a több tucat oldal forrásszöveg értelmetlen bemásolását jelenti az én rendszeremben. De hogy így meg úgy. Ha kinyomtatom és odateszem a végében egy "bugyiba", az jó? Hááát, talán jó, inkább fehér papírboríték. Mondom oké, akkor azt a három fájlt beszerkesztem (lett negyven oldal). Felhívtam apámat, nincs-e bent a városban, de bent van, egy óra múlva a suli előtt. Addigra pont kész is lettem, kértem két kávét a büfében, kisétáltam. Egyiket odaadtam neki. Két kiló elég lesz? Hát, necces. Jóvan. Itt egy tizes, de akkor aggyál vissza belőle. Nem jössz inkább el? Hát, rohanok. Hova? Megyünk Bajnára kőért. Megyek veled ha megvársz. Na jó, a Krisztinán van egy fénymásolószalon, menjünk le.
CopyGeneral, mibensegíthetek? Szia, a CD fület át kéne ragasztani előre, a hátába egy borítékot, amibe befér 40 oldal. Hát, csak CopyGeneral feliratú van, de ott a papírírószer, ott adnak. Szerencsére megnéztük, hogy az X4-es boríték csupán 3 centivel nagyobb, mint az A4-es oldal, szóval esélytelen. Na, mi a fasz legyen... Hát, várjál, ez mechanikai. Azt meg tudjuk bontani és újrafűzni. Apámra nézek, nem lesz olcsó. Az 795 forint egy példányra. Apám bólint. Két perc múlva jön vissza a csaj, hogy sajnos nem elég vastag a sín, cserélni kell, plusz pénz. Apám: nem számít, legyen meg (ilyen sem volt még). Meglesz, bár a CD-tokot felesleges volt átragasztani, de szerencsére leragasztotta nekem egy szép fehér A4-el, így csak olyan, mintha odahánytak volna, de csak egy picit és eléggé szabályosat. Három pénz lett az egész, így az, hogy megbukjak a vizsgán csupán nyolc ezer forintba került.
Elmentünk kőért, visszajöttünk, Bajnáztunk egy kicsit, sétáltunk, dumáltunk, semmit-tettünk, hazafelé még kértem tőle (és kaptam!) egy ezrest (tegnap egy kicsit a mélyére nyúltam a tárcámnak ^^).
Hazafelé még még vettem egy deszkát. Akciós volt.

Macskakő és eső

Hűvös nap volt tegnap, esett is, de nem volt semmi meleg ruhám Keszin, egy zöld szmokingot találtam, hát annyi baj legyen.
Nagyjából már száraz volt minden, a tér sarkán ültem és dohányoztam, befutott a busz, később mondta hogy St. Patrick's Day feelingű voltam (amiről úgyis lemaradtunk). Elmentünk... hát persze, hova máshova, az elmúlt egy hetemet ott éltem le. :)
Elmondtam neki, hogy én mit érzek, nem szólt semmit. Megértettem, hogy mit jelentenek szavak mögötti értelmek és érzelmek.
Legközelebb "nem szólok semmit, azzal úgyis elmondok mindent".
Aztán séta a várban, addigra kisütött a nap is, kicsit meleg lett, de szeles. Sétáltunk, beszélgettünk, kiültünk perspektívát-bambulni a várfalra, ilyesmi. Dohányoztunk, beszélgettünk, naplementét néztünk. Kezdett hűvös lenni, elindultunk lefelé; megkérdeztem, megnézzük-e a kedvenc házamat, mondta, hogy igen. Elindultunk arrafelé, de út közben találtunk egy kis helyet, ami kedvesnek tűnt - beültünk, ő fröccsözött, én kávéztam. Mondta a pultos srác, hogy lesz egy legénybúcsú, szóval lehet hogy majd mennünk kell - aztán végül mi maradtunk legtovább. Ittam, fehér fröccsöt, furcsa volt eldobni a kontrollt - nem szoktam ilyet csinálni.
Aztán kijöttünk Keszire, kiscicáztunk, aludtunk egy nagyot, csináltam neki kávét, beszélgettünk, dohányoztunk, végül hazament. Nekem pedig eszembe jutottál...

Bereményi Géza verse: Eszembe jutottál

Elveszett pénz és eltévesztett,
Rosszkor kiejtett szó, a nem talált kulcsok,
Eszembe jutottál.

Botlás a járdán, hazugság,
Idétlen képek és az eső,
Amikor futni kell mert bassza meg
Nem hoztam magammal kabátot.
Eszembe jutottál.

Papírra írt, aztán kihúzott
Szavakban is ott van a baj, hogy
Eszembe jutottál.

Na és az éjjel, amikor fölkelnék,
De a takaró súlyos, nem enged,
Minden félbetörik,
És arra ébredni, hogy álmomban nevettem,
És nem emlékezni, hogy miért is nevettem,
Eszembe jutottál.

Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.
A tévesztések, járdai botlások,
Elveszett kulcsok, esőbeli futások,
Hogy megint nem hoztam
Magammal kabátot,
Eszembe jutottál.

Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.

Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik.

Esték

Most mondjam, hogy a tegnapi napot ismét Buksival toltuk végig?
Szakdolgozat-nyomtatás után futottunk össze, hogy utána feljöjjön, utána lemenjünk, aztán azt este legnagyobb részében közösen gitározzunk/beszélgessünk (amit persze már megint megkaptam K-tól... :) )
Elég gondolkodósan telnek az estéim - mondjuk egy jelentős része átcsúszik éjszakába, de akkor csak több időm van gondolkodni - annyi mindent végig lehet gondolni, de annyira nem visz előre semmit.
Megittam fél üveg bort, de még csak meg sem éreztem, azon kívül, hogy most innék egy jó pohár vizet. Tudjátok, a tűz egy nagyon furcsa dolog, órákig lehet bámulni és merengni rajta.
Kíváncsi vagyok, mit hoz a mai nap. Addig zenehallgatás.

Vigyázz magadra!

Tegnap Kaszásdűlő megállónál volt dolgom Tamásékkal. Számtalanszor jártam arra az elmúlt években, de soha nem álltam meg.
Aztán az aluljáróban hirtelen kértem tőlük pár percet. Kisétáltam középen, odamentem a gesztenyefához, megsimogattam a törött márványtáblát, K. Z. és azt mondtam: "Vigyázz magadra!".
Lassan elsétáltam, ők nem kérdeztek, én nem mondtam semmit.

Tavasz és nadrágtartó

Na, az úgy van, hogy ma leégtem (csak egy picit :) ). Öt éve nem voltam napon, mit várok. De vicces :)

A másik, hogy jöttem hazafelé és egyszer-csak felnevettem. Elég rendesen.
Egyszerű: mondta, hogy ő öveket szokott ajándékozni.
Erre most kapott egy nadrágtartót...

Fideath meg más

Bementem ma a suliba, érdemes volt, mert egy órára mindenki lelépett, úgyhogy holnap hatkor kelek.
Ám mégis érdemes volt, mert utána felhívtam Buksit, hogy nincs/nem jön-e a városba, azt mondta, hogy egy óra múlva a Moszkván, mondom jó, sétálok egyet. Végigmentem a Királyhágó téren, a tetején van egy Fidesz székház, rajta egy "Köszönjük" tábla, a mellett pedig valaki végiglocsolta a falat vörös zománcfestékkel. Jót röhögtem.
Na, mentem tovább, a Turulszoborra majdnem felmásztam, aztán mégsem, csak álltam a napfényben és semmit-tettem. Lejjebb, a Déli pályaudvar felé láttam egy könyvesbolt kirakatában egy könyvet, itt egy link, a borító tőlem már 10/10 pontot kapott (meg akarom venni, hogy rögtön el is ajándékozzam [na jó, talán elolvasom :)]).
Na, séta tovább, Moszkva tér. Leültem, elvoltam, amikor rájöttem valamire.
Azt mondtam vasárnap, hogy "de minden rezdüléssel valami másra várva", pedig azt kellett volna mondanom: "de minden rezdüléssel valamit máshogy várva". Nem a politikai korrektség nevében, hanem azért, mert ezt akartam kifejezni vele.
Na, összefutottunk Buksival és megtaláltuk az új-kedvenc helyünket. Azóta nincs helyünk a Várban, mióta az Alkoholos Filcet elszarták. De most! Há-há! (csend-hatásszünet)
Szóval ha egy kicsit tovább sétálsz, van ott egy bolt. Illetve volt. Illetve még mindig ott van, csakhogy... szóval megyünk és nézzük, hogy milyen jó kis hely fog itt nyílni, vagy mi ez, vagy legalábbis mi a fasz van. Pató Pál úr - kávézó és bolt. WTF?
Bemegyünk. Furcsán nézünk. Odamegyek a pénztáros csajhoz, miszerint két kérdésem lenne: az a rész tényleg egy kávézó-e? Igen. És dohányzó? Igen. Odafordulok Buksihoz, nyertünk.
Beülünk, az egész olyan, mintha otthon lennél, fotelek, puffok, könyvek, kabátok, szekrények, amit akarsz, 150 forint és jó a kávé, hát fasza.
Na, aztán elég sokat beszélgettünk, elmondtam neki az elmúlt napok eseményeit, igazat adott abban, ami történt, adott egy kis bátorságot, mutatott néhány dolgot.
- És vajon az, hogy írtam azt a dalt... az szeretetből vagy ragaszkodásból született?
- Ragaszkodásból. Az nem szeretet, de fontos.
Talán ez a két mondat volt a legfontosabb.
Aztán elindultunk, ment az egyik csoporttársa kórusizéjére egyik csoporttársával, elkísértem. Hát eléggé megérte. Baromi sokat vártunk arra, hogy bejussunk, utána összesen négy kórusmű hangzott el, de eléggé kurvajó volt. Sosem hittem volna, hogy ilyet lehet. Hidegrázós. Teljesen statik népdalok, ilyesmi, na de hogy... amikor 30-40 lány énekel egyszerre, kiváló karmesterrel, az egy igen érdekes élmény.

Elhatároztam, hogy színházba és komolyzenei koncertekre fogok járni. De lehet, hogy csak hülye vagyok.

Gomez: See the World.