Álom

Nagyon ritkán emlékszem az álmaimra.
Ma egy ilyen nap van.

A Balatonon voltunk lent, mindenképpen baráti társaság, aminek egy-két tagját ismertem csak.
Egy piros padon ültünk, először talán többen, végül ketten maradtunk.
Voltak valami kiscicák is, de ez nagyon ködös. Talán ott volt az egyik unokatestvérem is.
Volt a háttérben egy fa, azt hiszem fűz, de ködbe veszik, ha nagyon megerőltetem magam, az út apró, sárga gömbkavicsos volt betonszegéllyel, a túloldalon kissé leszakadt és egy alacsony házba esett be, ám ez lehet, hogy csak éber fantáziám szüleménye; a házban biztos vagyok, csak a helyzetében nem.

Hosszú, szőkésbarna haja volt, szinte biztos, hogy piros kabátban, ami az álomköd miatt vérszínnek tűnt.
Időnként mindketten lementünk a házba, a célra nem emlékszem, jellemzően felváltva, út nem volt soha, csak a két állapot, piros pad, fehér pince kis ablakokkal, üres szoba.
Talán a harmadik esetben volt, hogy ketten maradtunk. Megöleltük egymást (bár ebben nem vagyok biztos), aztán az ölembe ült vagy én ültem az ő ölébe - álomban mindent lehet.

Álmomban találkoztam egy lánnyal, aki azt mondta, jól csókolok --
épp válaszolni akartam neki, amikor felébredtem.
Azt akartam neki válaszolni, hogy ő is, de valójában ezt nem tudom, mert álmodtam.