Színek

Álmodtam.

Kirándultunk valamerre, úgy emlékszem, hogy Erdély volt - életemben egyszer voltam ott, visszavágyom.
Egy oldalkocsis kerékpárra emlékeztetett a járművünk, de két repülőgép-hajtómű volt az oldalán, ezüstszínű furcsaság, küllős kerekekkel, azt hiszem négyen voltunk, édesanyámra kifejezetten emlékszem. Tavasz volt, naplemente tájékán kicsi földúton mentünk, úgy rémlik egyik oldalon völgy, másikon bozót volt. Egyszer csak volt egy kis keresztút - elsétáltunk rajta pár percet és kiértünk egy mezőre. A Nap épp akkor bukott alá a horizonton - ha beszélhetünk horizontról - két gyönyörű domb terült el előttünk.
Hatalmas és élénk volt a fény, az ég olyan narancsban játszott, hogy belevakult az ember szeme; ha jól emlékszem, hátunk mögött is csak liláig fakult ahogy a kis erdőre vetültek a sugarak. A domb, amin álltunk, zöldben játszott, lóherék és más, apró, zöld növények nőttek rajta végeláthatatlan sorokban. Mögötte a másik domb kaszáló volt, sárgállottak rajta a lekaszált búza tövei.
És az egész színes volt. Izzott.
Legtöbbször, ha álmodom, a színek fakók, minden elmosódott és a körvonalak kivehetetlenek - most minden éles volt és tündöklő.
Ahogy sütött a Nap - ahogy izzott az ég - ahogy zöldellt a mező - ahogy villogott a kaszáló... gyönyörű volt. :)

Igen-igen megkedveltem az álmodást. :)

Álom

Nagyon ritkán emlékszem az álmaimra.
Ma egy ilyen nap van.

A Balatonon voltunk lent, mindenképpen baráti társaság, aminek egy-két tagját ismertem csak.
Egy piros padon ültünk, először talán többen, végül ketten maradtunk.
Voltak valami kiscicák is, de ez nagyon ködös. Talán ott volt az egyik unokatestvérem is.
Volt a háttérben egy fa, azt hiszem fűz, de ködbe veszik, ha nagyon megerőltetem magam, az út apró, sárga gömbkavicsos volt betonszegéllyel, a túloldalon kissé leszakadt és egy alacsony házba esett be, ám ez lehet, hogy csak éber fantáziám szüleménye; a házban biztos vagyok, csak a helyzetében nem.

Hosszú, szőkésbarna haja volt, szinte biztos, hogy piros kabátban, ami az álomköd miatt vérszínnek tűnt.
Időnként mindketten lementünk a házba, a célra nem emlékszem, jellemzően felváltva, út nem volt soha, csak a két állapot, piros pad, fehér pince kis ablakokkal, üres szoba.
Talán a harmadik esetben volt, hogy ketten maradtunk. Megöleltük egymást (bár ebben nem vagyok biztos), aztán az ölembe ült vagy én ültem az ő ölébe - álomban mindent lehet.

Álmomban találkoztam egy lánnyal, aki azt mondta, jól csókolok --
épp válaszolni akartam neki, amikor felébredtem.
Azt akartam neki válaszolni, hogy ő is, de valójában ezt nem tudom, mert álmodtam.