Ez egy szép vegyes bejegyzés lesz, mert úgyis összefolynak a napok, meg hát a mesterséges 'éjszaka aludni, nappal ébren lenni' határvonal úgyis csak a jó dolgok elrontására jó.
Szóval volt egy WGT; Kati megy Ámerikába három hónapra, aztán ezt ünnepeljük, vagymi (csak vicceltem... :) ). Én szépen végigdolgoztam a napot, hulla fáradtan értem le, de minden tekintetben megérte.
Képzeljétek el a kis rétet, ha ismeritek; ha nem, akkor képzeljetek el egy kis rétet. Az erdő szélén fekszik és a Hold úgy világítja meg, hogy legtöbbször egy fa lombján süt át... ősöreg, gyönyörű teremtés.
És e-mellé képzeljetek el ködöt. Ne azt az őszi, szutykosat, hanem igazi, hófehér, tejszerű, illanó és illatos ködös, ahogy a magas fű közt tekereg, hol sűrűbben, hol ritkábban, az egész jelenetet a Hold, a tábortűz és gyertyák világítják be... és megannyi ember, ismerősök és ismeretlenek, mit sem számít; ami számít, hogy kinyitottam a szemem a szépségre és az emberekre. A történések maguk nem is különösebben érdekesek, hatalmas beszélgetések, virslisütés némi MacGyverkedés árán (söröskonzerv rulez :P ), Captain Morgan almalével, még több beszélgetés, nézelődés, szemlélődés, időnként szemerkélő, meleg eső... az volt az érzésem, hogy az egész Természet minket akar boldoggá tenni. Életem eddigi legjobb WGT-je. :)
Na, aztán jött a vasárnap az esti Misztrállal; keresek-kutatok ismerősök után, venném az első sörömet, amikor a megbökik a vállamat; egy régóta Misztrálról ismerős lány (megtudtam, igazából már a múltkor, hogy Anna) és a barátnője (később tudtam meg a nevét, legyen 'lány') ácsorognak, lány kérdezi: figyelj... elmúltál már 18? Igen, el. Akkor veszel nekünk sört?
Mintha valami misztikum lenne; na nem a sör, hanem a lány... magamhoz képest egész gyorsan lereagáltam hogy mit látok és vettem sört mindenkinek, aztán Anna kérdezte, hogy van-e a helyem, mondtam, hogy nincs, jó, akkor keressünk, hát itt nincs, de ott elöl van. Leülünk, lány leül mellém, akkor már konstatálom, hogy tényleg nagyon szép, elkezdünk beszélgetni, főleg Anna kérdezget, én próbálok értelmesnek látszani és visszakérdezgetni, időnként oldalra sandítok egy félmosoly erejéig, hátha... időnként visszanézeget, izébigyó. :)
Előveszem a 'pakkot', tekerek, körbekérdezek, kér egyet... persze 'nemnagybunkóságe', ilyesmi, perszehogynemaznevicceljszívesenadok, Fesztiválra jöttök-e, Anna igen, lány hát, remélem... na, az egész Fesztiválon veszek nektek sört és adok cigarettát. Fúazjó, mert nagyon jó ez a dohány. (Tudom. :) )
Valahogy szóba került, hogy hiszek-e Istenben, de pont akkor kezdődött a koncert, így azt mondtam, hogy na, ezt majd valamikor kifejtem. Nem hiszem, hogy aduász lenne a kezemben, de legalább a pár szem homok megvan.
Beszélgettünk egy kicsit, viccelődtünk, aztán nem jött el sörözni koncert után, de majd valamelyik nap írok neki a homokszem miatt... aztán kíváncsi leszek.
(Zsombor furcsán néz magára, de belenevet a szakadó esőbe. :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése